Lányok, maszkok és kenyerek

Március 16-án hagytuk el utoljára bevásárlás és egyáltalán bármi  célból az otthonunkat. Azóta hármasban éljük itthon a mindennapjainkat: Katóka az anyukám 89 éves lesz, Zolikám, aki február elején egy nagyobb műtéten esett át és én, akinek talán nincs komolyabb baja csak egy kis magas vérnyomás, némi magasabb vércukor és a szokásos tavaszi allergia!

Az első pillanatban mikor meghallottuk a koronavírus okozta problémákat talán mi se gondoltuk, hogy milyen következményei lehetnek az leendő életünkre. 

Jött a szigorú utasítás Helgike, Nonóka részéről, hogy nem hagyhatjuk el az otthonunkat, itthon kell maradnunk. Aki ismer bennünket tudja, hogy örökmozgó, akarom mondani "örökszervező" életet éltünk eddig! Mi legyen most? Okoskodjunk vagy tartsuk be, amit kértek tőlünk a Lányok? Mi az utóbbi mellett döntöttünk! Igen ám, de jött a következő kérdés! Milyen hasznos tevékenységgel töltsük ki az egyhangú napokat? 

Nonókával egy napon kezdünk el kovászkát nevelni, mert mindennapi pékárút valahogy elő kellett teremteni. Naponta megbeszéltük, hogy hol tartunk, kinek milyen állapotban van a kovásza. Neki sokkal hamarabb volt sikerélménye, mint nekem. Gyönyörű képeket küldött arról, amit sütött, igaz neki volt rozsliszt, teljes kiőrlésű liszt, kenyérliszt is otthon, nekem csak egyszerű BL55-ös fehérliszt. Többszöri próbálgatás után se sikerült a kenyérkém! Ragadt, sűrű volt! Sütöttem suttyantósan Böbe-módra, kimértem grammra pontosan, csak nem sikeredett. 

Kiss Gabikától, aki mindennapjaink esetleges bevásárlását bonyolítja kaptam 1 kg rozslisztet, meg BL80-as kenyérlisztet is. A csoda és a kitartás meghozta gyümölcsét!! Sikerült nekem is tetszetős és finom kenyérkét sütnöm!Hála Istennek!

A másik tevékenység, amivel kitöltöm mindennapjaimat az első karanténnap kezdetétől a maszkok varrása. Rengeteg anyagot gyűjtögettem össze a foltvarráshoz. Most igazán hasznos dologra tudtam gyéríteni a gyűjteményem. Volt olyan nap, mikor 62 db varrtam. Ma már 650-700 db közötti mennyiséget készítettem összesen. Aki kért megvarrtam, kitettem a kiskapura és szóltam mikor lehet jönni érte. Mindezt ingyen, ellenszolgáltatás nélkül, igaz volt, aki nekünk is kedveskedett anyaggal, gumival friss zöldségfélével, kenyérrel liszttel, csokival és még sorolhatnám...DE! Nem ezért csinálom!

Nem tudom mi lesz ennek a járványnak a végkifejlete! Soha nem titkoltam, hogy bízom a Jóistenben! Tőle remélem , hogy átsegít bennünket ezen a vészhelyzeten. Nem győzünk hálát adni neki, hogy ilyen remek gyerekeket kaptunk Tőle mint a két Lánykánk, akik szeretettel gondoskodnak rólunk, mindent beszereznek, küldenek amire szükségünk van. Nagyon köszönjük!!!

Mi hiányzik legjobban az életünkből? Természetesen a velük és az unokákkal való találkozás!

A technika vívmányai megpróbálják pótolni ezt, hisz nálunk is volt virtuális locsolkodás is sőt videós beszélgetések is gyakoriak, de az ölelés a puszi az sajnos nem oldható meg ezekkel az eszközökkel!

Vigyázzunk, egymásra! Maradjunk otthon!

Napsugaras szép napot kívánok! Böbe

Húsvét 2020-ban

Nagyon sokan leírták már, hogy ez a Húsvét nagyon más, mint az eddigi bármelyik! Töprengtem mi újat tudnék mondani? Hiányoznak a gyerekeink, unokáink? Tudom másnak is! Nem tudjuk ma velük közösen ünnepelni a 49.házassági évfordulónkat? Imádkozunk, hogy az ötvenediken együtt lehessünk! Betartjuk-e a szabályokat, ami a saját érdekeinket szolgálja? Igen, igen,  hiszen szeretnénk még nagyon sokat együtt játszani, sütni-főzni, vidámkodni. Gondoskodunk a gyerekeinkről, mint ahogy tettük egész életünkben? Nem, nem, most ők küldik a csomagot a friss zöldségekkel, finomságokkal, bevásároltatnak ismerőseikkel, kapjuk a képeket az unokákról, a leckét amihez segítséget kérnek. Azt hiszem mindenki átértékeli az eddigi életét! Kicsit lassítunk, most más a fontos, mint eddig volt! Nagyon lényeges, hogy ebben a helyzetben is találjunk magunknak hasznos elfoglaltságot, tanuljunk, fejlődjünk, olvassunk, rejtvényt fejtsünk, kézimunkázzunk, maszkokat varrjunk, tegyük hasznossá magunkat!
Laci Atyától kaptunk húsvéti üdvözletként Böjte Csaba testvér gondolatait a koronavírusról. Ezt szeretném Veletek megosztani!

"Kedves Koronavírus!
Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagy valami népszerű a világban... De
tudom, nem is azért jöttél, hogy rajongókat és lájkokat gyűjts. Mert az
nem sok lenne. Inkább más a célod, talán valamiféle figyelmeztetés.

    Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően
viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon
vásárolunk. Sőt, a vásárlás komplett hétvégi programmá nőtte ki magát.
Annyit utazunk, hogy már lassan a repülők is dugóba kerülnek. Nem
töltünk elég időt a családunkkal. Nem empátiával és segítséggel
fordulunk egymás felé, hanem kritizálásból és kioktatásból emelünk
falakat. Na, de aztán jöttél Te!

    Úgy döntöttél, hogy kezedbe veszed az irányítást, és pár hónapra
megállítod a világot. Figyu, nem gondolod, hogy túl drasztikus eszközt
választottál? Bár, lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy már csak ebből
értük. A rokonaid biztos meglátogattak minket korábban, és próbáltak
szelídebben figyelmeztetni, de nem sikerült.

    Kénytelen voltál Te közbelépni, hogy Neked hátha hiszünk. És látod,
hiszünk. Csak óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk.
Emberéleteket és gazdasági összeomlást.

De a tragédiák mellett azért szép dolgokat is intéztél, amiért hálásak
lehetünk.

    A világjáró bizniszmen apukák most esti mesét olvasnak a lányaiknak.

    A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot
varrnak a fél utcának.

Az oktatás pár nap alatt éveket ugrott, és átléptünk a digitális korba.

Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit.

A gyerekek részt vállalnak a házimunkából, látják, hogy mennyi energiába
kerül rendben tartani a lakást.

Kiderült, hogy milyen sokan tudnak otthonról dolgozni anélkül, hogy
órákat zötyögnének a munkahelyükre és vissza.

Esténként kártyapartitól és táncos családi bulitól hangosak a nappalik.

A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első
kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet.

A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak
házhozszállítást, hogy megéljenek.

Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk
előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba.

Az egészségügyi dolgozók (ismertebb nevükön Hősök) naponta ajándékokat
kapnak. Virágokat a kertészettől, friss pizzát a helyi étteremből,
biztató, hálálkodó transzparenseket a lakosságtól.

A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók
mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és
delfinek úsznak motorcsónakok helyett.

Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták,
milyenek az igazi színek.

Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet.

Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és
érzelmesebbek lettünk.

A lakóparkokban - ahol talán nem is ismerték egymást a szomszédok -,
közös zumba órát tartanak az erkélyeken.

A nagyszülők Skype-on mondott mesével enyhítik az unokák hiányát.

A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most
ők tanulnak otthon a gyerekkel.

Sorra születnek az egymást támogató, kreatív ötleteket adó csoportok a
facebook-on.

Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott
feladatokkal is.

Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.

Fertőtlenítjük a kilincseket és a telefonokat, amit vírusmentes időkben
is gyakran meg kéne tennünk.

Ülünk a hypo - és kenyérillatú lakásokban, és egyre csak várunk,
várunk... Várjuk, mikor hagysz itt minket. Mikor érdemeljük ki a
jutalmat, hogy elköszönsz tőlünk. Az a legrosszabb, hogy
bizonytalanságban tartasz, és nem vághatjuk a centit. De majd ezt is
megszokjuk. Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és
kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert
látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van.
Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.

Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz.
Tudod, mit remélek? Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem
térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet
lépünk.

Emlékezni fogunk az üzeneteidre, és megtartjuk az újonnan kialakult
szokásainkat. Nem lesznek kapzsi, kielégíthetetlen vágyaink, hanem
kevesebbel is beérjük. Értékeljük az élet apró örömeit, amikről Te
megmutattad, hogy nem is olyan apróságok. Azok a legnagyobbak.



Napsugaras szép húsvétot kívánok! Böbe