Nagypéntek

ÁLL A GYÖTRÖTT ISTENANYJA (SZVU.65.)

Áll a gyötrött Isten-anyja,

Kín az arcát könnybe vonja.

Úgy siratja szent Fiát,

Úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,

Kín és bánat összetörte,

Tőrnek éle járta át,

Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága

Szűzanya szomorúsága

Egyszülött szent magzatán,

Egyszülött szent magzatán.

Mennyit sírt és hogy kesergett,

Látván azt a nagy keservet,

Azt a nagy kínt szent Fián,

Azt a nagy kínt szent Fián.

Ki ne sírna, melyik ember,

Hogyha ennyi gyötrelemben

Látja lankadozni őt,

Látja lankadozni őt?

Ki ne sírna Máriával,

Hogyha látja szent Fiával

Szenvedni a szent Szülőt,

Szenvedni a szent Szülőt?

Népét hogy megmossa szennytől,

Látta tenger gyötrelemtôl

Roskadozni Jézusát,

Roskadozni Jézusát.

Látta édes egy-szülöttét,

Halálos nagy elepedtét,

Látta, hogy halálra vált,

Látta, hogy halálra vált.

Szeretetnek szent kútfője,

Fájdalomnak éles tôre

Járjon át a lelkemen,

Járjon át a lelkemen.

Hogy szívemben lángra kelne

Krisztusomnak szent szerelme.

Segíts néki tetszenem,

Segíts néki tetszenem!

Napsugaras szép napot kívánok! Böbe