2011. április 29., péntek
2011. április 28., csütörtök
Ollótartó
Természetesen ollótartó is készült hozzá, amit szintén Baján tanultunk. Azóta a foltos lányokkal sorozatszámra gyártottuk a családtagoknak, barátnőknek ezt a praktikus tárgyat.
Varrós szütyő
Marcsitól kaptam az ihletet Baján ennek a csajos darabnak az elkészítéséhez. Végre kéznél van és nem gubancolódik a cérna!
2011. április 26., kedd
Szigorral, de szeretve
Minden héten kapok a Laudetur.hu címről hírlevelet, melyben versek, lelkipásztori elmélkedések és tanulságos történetek szerepelnek. Amint az ember átolvassa ezeket a gondolatokat lelkének nagyon jót tesz. Szívesen megosztom egyiket-másikat kedves Olvasóimmal. Íme az e heti történet:
Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt.
A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték. A guillotine egy hatalmas bárd, akit elítéltek, annak oda kellett tennie a fejét, a guillotine leszaladt, a fejet levágta.
Az utolsó estén a fiatalemberünk ott ül kilenc társával. Azon gondolkozik - mégis csak szeretett engem az apám, mert nem akarta, hogy idejussak. Ha még egyszer hazamehetnék, bocsánatot kérnék tőle. De késő, reggel kivégeznek.
Jön a hajnal, kivezetik a tíz embert, akinek a nevét mondja a hóhér az odalép, a guillotine leszalad, a fej a porba esik. Ez a fiatalember is hallja a nevét, már mozdul is, de valaki más lép ki a sorból. Úgy látszik rosszul hallottam. Aztán vége a kivégzésnek, tíz név a papíron, tíz fej a porban. A hóhérok körülnéznek, úgy látszik többet tartóztattunk le. A maga neve nincs itt. Elmehet!
A fiatalember azonnal futni kezd. Nagyon jól tudta, hogy benne volt. Az első dolga, most, most megyek haza az apámhoz, és bocsánatot kérek. Tíz év után nehéz végigmenni a régi utcán. Nehéz rátenni kezét a kilincsre, végig járni a szobákat. Minden üres. Leül az apja íróasztala elé. Itt ült mindig, innen nézett rám olyan szigorúan. Most már tudom, hogy azért, mert szeretett. A tekintete leesik az íróasztalra - egy levél - fiamnak. Reszkető kézzel bontja, mit ír nekem az apám tíz év után. Fiam, ma reggel azt olvastam az újságban, hogy holnap hajnalban kivégeznek. Én annyira szeretlek téged, hogy megpróbálok odaállni helyetted, hátha sikerül. Gyermekem gondolj arra, hogy így szeret minket Isten, hogy amikor a kárhozatunkról volt szó, Ő maga lépett oda. Lejött emberi testben, és odalépett a helyedbe, helyünkbe - elvégeztetett.
A fiú leborult az asztalra és sokáig sírt. Amikor fölkelt onnan, egészen más ember lett. Az ő szívében is elvégeztetett, új emberré lett. A fiú szíve válaszolt az édesapa áldozatára.
A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték. A guillotine egy hatalmas bárd, akit elítéltek, annak oda kellett tennie a fejét, a guillotine leszaladt, a fejet levágta.
Az utolsó estén a fiatalemberünk ott ül kilenc társával. Azon gondolkozik - mégis csak szeretett engem az apám, mert nem akarta, hogy idejussak. Ha még egyszer hazamehetnék, bocsánatot kérnék tőle. De késő, reggel kivégeznek.
Jön a hajnal, kivezetik a tíz embert, akinek a nevét mondja a hóhér az odalép, a guillotine leszalad, a fej a porba esik. Ez a fiatalember is hallja a nevét, már mozdul is, de valaki más lép ki a sorból. Úgy látszik rosszul hallottam. Aztán vége a kivégzésnek, tíz név a papíron, tíz fej a porban. A hóhérok körülnéznek, úgy látszik többet tartóztattunk le. A maga neve nincs itt. Elmehet!
A fiatalember azonnal futni kezd. Nagyon jól tudta, hogy benne volt. Az első dolga, most, most megyek haza az apámhoz, és bocsánatot kérek. Tíz év után nehéz végigmenni a régi utcán. Nehéz rátenni kezét a kilincsre, végig járni a szobákat. Minden üres. Leül az apja íróasztala elé. Itt ült mindig, innen nézett rám olyan szigorúan. Most már tudom, hogy azért, mert szeretett. A tekintete leesik az íróasztalra - egy levél - fiamnak. Reszkető kézzel bontja, mit ír nekem az apám tíz év után. Fiam, ma reggel azt olvastam az újságban, hogy holnap hajnalban kivégeznek. Én annyira szeretlek téged, hogy megpróbálok odaállni helyetted, hátha sikerül. Gyermekem gondolj arra, hogy így szeret minket Isten, hogy amikor a kárhozatunkról volt szó, Ő maga lépett oda. Lejött emberi testben, és odalépett a helyedbe, helyünkbe - elvégeztetett.
A fiú leborult az asztalra és sokáig sírt. Amikor fölkelt onnan, egészen más ember lett. Az ő szívében is elvégeztetett, új emberré lett. A fiú szíve válaszolt az édesapa áldozatára.
Vajon mi is képesek lennénk erre?!
2011. április 24., vasárnap
Anyák és lányok...
Nonóka tortája
Ugy-e nem esett messze az alma a fájától? Nagyon ügyes a lánykám, játékos, Zsombinak és a kis családnak készült a húsvéti torta.
2011. április 23., szombat
Isler és linzer nem maradhat el húsvétkor!
Hozzávalók:
15 dkg dió
15 dkg porcukor
20 dkg margarin
2 tojás sárgája
fahéj, szódabikarbóna
30 dkg liszt
A hozzávalókat összeállítom, majd 2 óra pihentetés után 5 mm vastagságúra nyújtom és korongokat szaggatok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon sütöm. Most meggylekvárral ragasztottam össze és olvasztott csokiba mártogattam. Cukor gyöngyöt helyeztem rá dísznek. Biztos tetszik majd az unokáknak!
Hozzávalók:
15 dkg dió
15 dkg porcukor
20 dkg margarin
2 tojás sárgája
fahéj, szódabikarbóna
30 dkg liszt
A hozzávalókat összeállítom, majd 2 óra pihentetés után 5 mm vastagságúra nyújtom és korongokat szaggatok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon sütöm. Most meggylekvárral ragasztottam össze és olvasztott csokiba mártogattam. Cukor gyöngyöt helyeztem rá dísznek. Biztos tetszik majd az unokáknak!
Húsvéti készítmények...
Azért kapott a nevem után a "Morzsák" kifejezés, mert több oldalról szerettem volna megmutatni magam. Gyorsan az eddig elkészült húsvéti sütikből teszek fel n éhányat a déli pihenő ideje alatt, aztán irány még a többi feladat elvégzése. Helgi ma, Nonókáék holnap jönnek, tehát bőven van mit tenni még.
Áldott Húsvéti ünnepeket kívánok Minden Kedves Ismerősnek, Olvasónak!
Kalács kicsit megformázva!
Egy újabb tavaszi táska
2011. április 19., kedd
Helgi ágytakarója
Még 2009-ben készült karácsonyra ez a takaró. Nagyon harmonizál a szoba színeivel.
Ahogyan elkezdődött...
Az ötletet Helgi adta: "Meg kell mutatni Anya az általad készített foltos alkotásaidat! Hátha más is kedvet kap hasonlók varrására." Nos ehhez a legjobb, ha megpróbálok létrehozni egy saját blogot. Igyekszem, bár eleinte biztosan nehezen megy.
2011. április 18., hétfő
2011. április 17., vasárnap
Nehéz ma szülőnek lenni!
Mindenkinek ezerféle baja van: bizonytalanság, érzelmileg, anyagilag, családi, munka jellegű gondok, labilis jövőkép. A napi problémák sokszor felemészthetik a szülői türelmet, odafigyelést, elfogy az erő, kimerülnek az energia tartalékok és éppen a családra, a gyermekre jut kevés belőle.
A megváltozott világban utódaink igénye a védelemre, gondoskodásra, törődésre azonban változatlan maradt! Mi is átéltük a gyermekeinkkel ezt az intenzív nevelési korszakot és mindig az munkált bennünk, hogy az ő életüknek milyensége tőlünk függ, rajtunk múlik. Talán ez adott erőt arra, hogy a mindennapok verklijében is képesek voltunk átélni, beleélni, megérezni mikor szükség volt ránk. Segítettünk, igyekeztünk adni nekik magunkból: türelmet, még több odafigyelést, szeretetet.
Úgy érzem, sikerrel jártak erőfeszítéseink, mert már a felnőttkor elején járó lányaink, sohasem okoztak csalódást, ”lelki barátnőjükként” még ma is adnak a véleményünkre - még akkor is, ha több kilométerre élik életüket tőlünk. Ez jogosít fel, hogy kimondjuk: cselekedni, tenni, nevelni kell, ha olykor nehéz, fárasztó is!
Nekünk szülőknek el kell sajátítani készségeket, birtokolni azt a belülről fakadó hitet, azokat az önmagunk elé állított követelményeket, amelyek segítségével saját értékeit ismerő, önbizalommal teli, nyitott, kiegyensúlyozott boldog gyermekeket leszünk képesek felnevelni.
Azt mondják, a gyermek egy csiszolatlan gyémánt, aki drágakővé válhat, ám a csiszolás nehéz felelősségteljes és egész életre szóló munka, de megéri; mert érték válik belőle!
Ne feledjék: „Tedd mindig azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel! Minden más csak erő, és időpocséklás.”
Ehhez a munkához kívánok mérhetetlen erőt minden szülőnek, nagyszülőnek!
Hogyan szerezzünk magunknak barátot?
A barátság nagyon nemes, egyúttal erős kapcsolat két ember között. Megszerezni és megőrizni egy életre – nem kis dolog. Mint a legkényesebb virágot, értékes kincset, úgy kell ápolni, óvni. Szeretnék néhány tanácsot adni azoknak, akik nehezen lelnek barátra. Ezek, betartásával lehet, hogy könnyebben kötnek majd barátságot.
1. Ne legyünk mások terhére! Legjobban akkor érezzük egy barát hiányát, mikor segítségre lenne szükségünk. De tudnunk kell azt is, hogy barátunk segítőkészségével nem szabad visszaélni. Ne vállaljunk el olyan feladatot, amit nem tudunk teljesíteni, vagy a terhünkre lenne.
2. Engedjük a másikat is szóhoz jutni! Nincs csúnyább dolog, mint egymás szavába vágni és nem figyelni a másik fél mondandójára. Az emberek általában tele vannak élményekkel, hallgassuk meg őket, mert ezzel örömet szerzünk nekik.
3. Őrizzük meg mások titkát! Ha valaki bizalommal elmondja titkát, tartsuk meg, ne áruljuk el, még akkor sem, ha ennek elmondásával, másik ismerősünkkel jól szórakoznánk.
4. Ne haszon szerint válasszunk barátot!
5. Ne üljünk soha tétlenül! Saját tetteinkkel vigyük előbbre az eseményeket. Mindent úgy igyekezzünk tenni, hogy ne csak nekünk, hanem másoknak is öröme legyen benne.
6. Ne hagyjuk a barátságot kialudni! Csak akkor marad meg, ha az egyik fél kezdeményez. Legyünk mi azok! Telefon, e-mail – csak rajtunk múlik, hogy ne aludjon ki a barátság fénye.
7. Legyünk energikusak! Ha barátunk pénzt vagy könyvet kér tőlünk és elfelejti visszaadni – kérjük tőle. Ha többször egymás után előfordul, hogy nem jön el a megbeszélt helyre, mondjuk meg neki, hogy ez rosszul esett nekünk. Ne hagyjuk magunkat kihasználni!
8. Szedjük rendbe magunkat a barátunk miatt!
9. Gondoljunk másokra is! Azok, akik csak magukkal törődnek, általában maguk is maradnak. Próbáljuk ki milyen apróságokkal, tudunk másoknak örömet szerezni.
10. Vegyük komolyan a barátságot! Sajnos az életre szóló barátságkötésre nincs recept. Az igazi barátság akkor fejlődik ki, ha a hozzáfűződő kapcsolat tiszta és őszinte. Megfigyeltük már, hogy számunkra mi a bosszantó a barátunkon?... Nos előbb figyeljük meg magunkat, s akkor megtudjuk, mi bosszantja, mi bántja, mi teszi boldoggá barátunkat. S ha mindezt tudjuk, könnyű megtalálni az utat az igaz barátsághoz.
Anyának lenni
„Úgy szeretném meghálálni
Vagy, legalább megpróbálni mind,
Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.”
Vagy, legalább megpróbálni mind,
Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.”
– énekli Kovács Kati, s az ember szemébe akaratlanul is könny szökik. Önkéntelenül elgondolkodtam vajon milyen is a jó ANYA?! Azt tudom, hogy az én anyukám a világon mindent megtett értem, majd az unokákért, s most a dédunokákért. Vajon én helyes döntést hoztam-e, mikor a GYES lejárta előtt visszamentem az iskolába dolgozni, mert úgy éreztem az anyaság és a hivatás megfér egymás mellett. Mindenesetre a lányaim azt mondták mikor nyugdíjas lettem, hogy végre most már csak az övék leszek! Milyen is hát a jó anya?
- A személyiségfejlődés szempontjából szükséges, hogy a gyermek megtapasztaljon bizonyos fájdalmakat. Merjünk nemet mondani gyermekünknek, ha a helyzet úgy kívánja, mert az hasonlít a tavaszi fanyeséshez. Ahhoz, hogy jó gyümölcsöt teremjen, időnkét le kell vágni a ferdén növő ágakat... Az anya szerepe óriási: ,,Nem számít, hogy megölel vagy fájdalmat okoz." A simogatásban benne van a két szülő szeretete, és ami mögöttük van (az egész emberiség szeretet utáni vágya).
- A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy döntéseiknek következményei vannak... Az ember önmagában érték, nem csak sikerrel jár az élet. ,,Gyermekkor: megcsodálnak, felnőttkor: megízlelnek.”
- A szülők értékrendje, meggyőződése formálja a gyermeket. Amiről meg vagyunk győződve, azt merjük felvállalni a gyermek előtt!
Egy neves pszichoanalitikus D.W.Winnicott szerint eleve nem létezik „jó anya”. Ez illúzió. Amire törekedhetünk az az „elég jó anya”-ság elérése. Törekedjünk az elköteleződésre! Figyeljünk a másikra! De hogyan lehet ezt tenni? Háttérbe kell szorítani önmagunkat? Le kell mondani saját késztetéseinkről, vágyainkról miközben újszülöttünkkel, csecsemőnkkel, gyermekünkkel foglalkozunk? Át kell mintegy alakítanunk személyiségünk lényegéből adódó tulajdonságainkat, viselkedésünket, spontán érzelmi reakcióinkat? Egy jó szülőnek netán önfeladónak kell lennie a gyereknevelés folyamatában? Természetesen nem.
Ha a gyermek olyan családban nő fel, ahol mindig meghitt és jó kapcsolat van a szülők között, valamint a szülők és a gyerekek között, akkor ő maga is képes lesz tartós, szoros, kielégítő kapcsolatokat létrehozni másokkal, és ez által értelmessé teszi majd a saját és mások életét is. Értelmet és örömet fog lelni munkájában, ami megéri számára a fáradságot is, hiszen olyan munkával lesz csak elégedett, melynek értelme van.
Kedves Édesanyák, Nagymamák, Dédmamák!
Kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön e legnemesebb feladatot teljesíteni! S ez az, amit nem tudunk könyvből tanulni, hanem a lelkünket kell adni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)