Anyának lenni

„Úgy szeretném meghálálni
Vagy, legalább megpróbálni mind,
Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.”

– énekli Kovács Kati, s az ember szemébe akaratlanul is könny szökik. Önkéntelenül elgondolkodtam vajon milyen is a jó ANYA?! Azt tudom, hogy az én anyukám a világon mindent megtett értem, majd az unokákért, s most a dédunokákért. Vajon én helyes döntést hoztam-e, mikor a GYES lejárta előtt visszamentem az iskolába dolgozni, mert úgy éreztem az anyaság és a hivatás megfér egymás mellett. Mindenesetre a lányaim azt mondták mikor nyugdíjas lettem, hogy végre most már csak az övék leszek! Milyen is hát a jó anya?

• A személyiségfejlődés szempontjából szükséges, hogy a gyermek megtapasztaljon bizonyos fájdalmakat. Merjünk nemet mondani gyermekünknek, ha a helyzet úgy kívánja, mert az hasonlít a tavaszi fanyeséshez. Ahhoz, hogy jó gyümölcsöt teremjen, időnkét le kell vágni a ferdén növő ágakat... Az anya szerepe óriási: ,,Nem számít, hogy megölel vagy fájdalmat okoz." A simogatásban benne van a két szülő szeretete, és ami mögöttük van (az egész emberiség szeretet utáni vágya).
• A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy döntéseiknek következményei vannak... Az ember önmagában érték, nem csak sikerrel jár az élet. ,,Gyermekkor: megcsodálnak, felnőttkor: megízlelnek.”
• A szülők értékrendje, meggyőződése formálja a gyermeket. Amiről meg vagyunk győződve, azt merjük felvállalni a gyermek előtt!

Egy neves pszichoanalitikus D.W.Winnicott szerint eleve nem létezik „jó anya”. Ez illúzió. Amire törekedhetünk az az „elég jó anya”-ság elérése. Törekedjünk az elköteleződésre! Figyeljünk a másikra! De hogyan lehet ezt tenni? Háttérbe kell szorítani önmagunkat? Le kell mondani saját késztetéseinkről, vágyainkról miközben újszülöttünkkel, csecsemőnkkel, gyermekünkkel foglalkozunk? Át kell mintegy alakítanunk személyiségünk lényegéből adódó tulajdonságainkat, viselkedésünket, spontán érzelmi reakcióinkat? Egy jó szülőnek netán önfeladónak kell lennie a gyereknevelés folyamatában? Természetesen nem.

Ha a gyermek olyan családban nő fel, ahol mindig meghitt és jó kapcsolat van a szülők között, valamint a szülők és a gyerekek között, akkor ő maga is képes lesz tartós, szoros, kielégítő kapcsolatokat létrehozni másokkal, és ez által értelmessé teszi majd a saját és mások életét is. Értelmet és örömet fog lelni munkájában, ami megéri számára a fáradságot is, hiszen olyan munkával lesz csak elégedett, melynek értelme van.

Kedves Édesanyák, Nagymamák, Dédmamák!

Kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön e legnemesebb feladatot teljesíteni! S ez az, amit nem tudunk könyvből tanulni, hanem a lelkünket kell adni!