Mióta nyugdíjas lettem, minden hónapban a helyi lapban Egy tanító tapasztalataiból...címmel jelenik meg egy-egy kis írásom. Ebben a hónapban ez a rövidke anyáknapjával kapcsolatos gondolatsor kerül a Hírmondóba. Kíváncsi vagyok a véleményekre!
Az, hogy minden anya a saját gyermekét tartja a legszebbnek, legaranyosabbnak az összes közül, ez természetes. De, hogy van ez fordítva?
Boti unokám, ha meglát a (nagy ritkán bekepcsolt) tv-ben egy szép szőke nőt, mindjárt bejelenti, ott van az én szép anyukám. Igen a bölcsisek, kis óvodások szintén az anyukájukat látják a legszebbnek, legjobbnak. A kisiskolások első anyuka-témájú fogalmazásaikban is tőmondatokban, de mindig csak a szépet, jót írják az édesanyjukról. Lényegében mindazt a szépet, amit a költők, művészek alkotásaikban hosszan és bonyolultan mondanak el az anyaszeretetről, már az a kisgyerek is el tudja mondani, aki csak éppen az első, ügyetlen mondatainak szavacskáit rakosgatja össze, amelyekkel ki tudja fejezni viszonyát a környező világhoz.
Vajon megmarad ez csodálat örökké? Igen, ha az anya élete végéig egész életmódjával, életvitelével példaképként áll gyermeke előtt, még akkor is, ha gyermeke már felnőttsorba került. Ő kell, hogy jelentse mindenkor a biztonságot, a megbízható hátországot, a támaszt, s ő kell, hogy legyen a bölcs kritikus és tanácsadó, akihez gyermeke feltétlen bizalommal fordulhat az életküzdelem sokszor bonyolult, nehéz pillanataiban.
Példaképnek lenni – a nevelés legigényesebb, legnehezebb követelménye, tényezője. Annál is inkább, mivel a példaadás nevelői hatása éppen akkor a legnagyobb, amikor a szülő ennek nincs tudatában, amikor nem céltudatosan akar hatni a gyermekre, amikor kevésbé ellenőrzi önmagát.
Hatvanadik születésnapomra a lányok meglepetést szerveztek Nonókáéknál. Finom, különleges ételek, torta, ajándék, minden volt, ahogy látták, tanulták tőlem. DE! A legnagyobb ajándék számomra mégis az volt, mikor felidézték gyermekkoruk egy-egy szép emlékét, és amikor megfogalmazták, elmondták, mit kaptak, mit tanultak tőlem, s mindketten olyan anyukák szeretnének lenni, amilyen én voltam, vagyok.
Összegezve elmondhatjuk: anyuka úgy törődjön önmagával is, hogy gyermekei ne csak mindig jónak, hanem húsz év múlva is szépnek, követendőnek lássák. Milyen anyuka Ön? – az erre a kérdésre adott válasz hű tükre a nevelésnek.
