Emlékezés Kovács Szilveszter Tanár Úrra

2007.aug.20. Kelebia Községért Díj átadásakor: a képen Kovács Szilveszter tanár úr, Maczkó József polgármester és én, aki az  alábbi gondolatokkal méltathattam munkásságát

Elment közülünk 2012.február 20-án.

 Nem szólt, nem figyelmeztetett bennünket, készüljünk fel arra, hogy Ő hamarosan lelkét az Úrnak adja! 

Hirtelen távozott...

Nekünk az emlékezés marad... 

1927-ben született paraszt család gyermekeként a Pozsony megyei Diószegen. Gimnáziumi tanulmányait Szencen kezdte el, majd Békéscsabán tett sikeres érettségi vizsgát. 1944-ben, mint levente nyugatra kényszerült, ahonnan 1945-ben tért haza. 1947-ben áttelepítették Magyarországra. Pedagógiai Főiskolát végzett. 1952-ben kapta meg biológia-rajz szakos diplomáját, melyet 1964-ben mezőgazdasági ismeretek szakkal egészített ki. 1952-től dolgozott a kelebiai iskolában tanárként. Különböző ifjúsági szervezetek tagja és vezetője volt. A község életében tanácstagi, sportköri egyéb társadalmi funkciókat látott el.

Pedagógiai munkájának mottója: hatékonyság, minőség, jókedv és partneri együttműködés. Számtalan tanfolyam, továbbképzés, dolgozók iskolája, előadás szervezője volt. Járási szakfelügyelői feladatokat látott el. Emberileg és szakmailag is jó kapcsolatokat alakított ki a különböző civil szervezetekkel.

Szilveszter bácsi, Vné Zsuzsika, Irénke néni a tiszteletükre rendezett fogadáson

Falualapítási ünnepségen Irénke nénivel

Szilveszter bácsi példás családi életet élt feleségével, Irénke nénivel. Mintát adott arra is, hogyan lehet generációknak egymás mellett szeretetben, tiszteletben, békességben élni. Sok örömet szerzett Mártika lánya, aki folytatta a családi hagyományt, pedagógus lett, mint szülei. Két szép leány unokái büszkeségei a tanár úrnak.

Dr.JUhász Miklós, Kovács Szilveszter és Zolikám

A község életében még Szegedre költözésük után is aktívan részt vett. 2007-ben A KELEBIA KÖZSÉGÉRT DÍJ kitüntetést kapta meg annak elismeréseként, hogy a Szegedre költözött kelebiaiakat formálta közösséggé. Minden évben megszervezte novemberben a Kelebiáról elszármazottak találkozóját, amely évek alatt szinte országos eseménnyé nőtte ki magát.

Zolival nagyon szeretett beszélgetni, keresték egymás társaságát...

Nekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy tanítványa, kollégája és munkáltatója is lehettem. Mintát adott arra, hogyan kell közösséget építeni, azért tevékenykedni.

Szilveszter Bácsi! Kívánom, hogy a munkád folytasd töretlenül az ÉGI KÖZÖSSÉGBEN!

Nyugodj békében Szilveszter Bácsi !