Búcsú Dr.Pribitek László Plébánosunktól

Ismeretes, hogy László Atya távozik Kelebiáról.

2012.december 30-án vasárnap köszönt el plébánosunk Dr.Pribitek László atya a kelebiai hívektől. Összegezte, hogy az elmúlt 7 és fél év alatt milyen célkitűzései voltak, abból mit tudott megvalósítani. 

(Mindig van a táskámban toll, így papírra vetettem gondolatait és most megosztom azokkal is, akik nem lehettek jelen ezen a szentmisén.)

Ø      Életében mindig az EVANGÉLIUM volt az iránytű s erre bíztatott bennünket is, hogy ennek szellemében éljük mindennapjainkat.

Ø      A SZERETET vezérelje életünket!

Ø      A BIBLIA olvasása, hisz az olyan, mintha kertünkben egy gyémánt lenne elásva, de ha nem ássuk ki, nem gazdagszunk meg, nem kerül elő az érték, tehát nekünk a Biblia legyen a gyémánt, ne hagyjuk porosodni a polcon, hanem forgassuk minél többet.

Ø      Arra buzdított bennünket, hogy kerüljük a hazugságot, legyünk mindig ŐSZINTÉK!

Ø      Mindenkit igyekezett szeretni és úgy érzi sok-sok szeretetet kapott itt Kelebián a templomba járó és nem járó emberektől is. Az Atya példaképül Szent Jánost hozta fel, aki 90 éves korában is azt prédikálta, hogy „Fiacskáim szeressétek egymást, az a legfontosabb”!

Ø      A TÚLVILÁGRÓL, ha faggatták a kedves hívek azt magyarázta mindenkinek, hogy JÉZUS a GARANCIA! Isten vár bennünket a MENYORSZÁGBA!

Ø      A MEGBOCSÁTÁS a kereszténység EGYSZEREGYE! Ne legyünk haragtartók, tudjunk megbocsátani, ne cipeljük magunkkal a harag terhét!

Ø      Fő célkitűzése az volt, hogy szeressék egymást az emberek.

Ø      Adni jó! Hirdette oly sokszor. Ne földi kincseket gyűjtsünk, hanem tudjunk jó szívvel adni a másiknak törődést, időt, szeretetet.

Ø      Szerette volna, hogy oldottabb legyen a hangulat a templomban. „Nemcsak sírni, hanem mosolyogni, örömködni is merjünk Isten házában”!

Ø      A Jó Isten testamentuma a Bibliában van! Ez legyen életünkben a fő szempont. Jézus legyen az első helyen életünkben! A vallás boldogság forrása legyen, változtassa meg életünket, szeressük egymást és Jézus Krisztust!

A szentmise végén Balogh-Szabó Béla egyházközségünk elnöke köszönte az itt töltött évek alatt végzett munkát, törődést, szeretetet.

Én pedig Reményik Sándor: Viszontlátásra című versével köszöntem el a kelebiai hívek nevében, abban a reményben, hogy valóban visszatérhet hozzánk Isten segítségével.

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!



Napsugaras szép napot kívánok! Böbe